Lépés nélkül érkezel. Változás nélkül ébredsz.

FlowOrigo – Ahol a Lélek mozdul, a Csend emlékezik

Valami benned már tudja az utat.

Nem kell pontosan tudnod, miért érkeztél ide. Elég, ha van benned egy halk érzés – hogy valami mozdulni szeretne. Hogy nem kívül keresel tovább, hanem belül szeretnél emlékezni arra, aki mindig is ott volt.

A FlowOrigo egy olyan belső tér, ahol a válaszok nem kívülről érkeznek – hanem belőled emelkednek fel. Egy olyan jelenlét, ahol nincs szükség teljesítményre vagy tökéletességre – csak valódi figyelemre és bizalomra abban, hogy minden, amit keresel, már ott él benned. Amikor a zaj elcsitul, a lélek magától mozdul.

Mi történik itt?

A FlowOrigo egy meghívás. Egy emlékeztető. Egy visszakapcsolódás. Nem dolgozunk rajtad – veled vagyunk. Nem irányítunk – teret tartunk. Nem gyógyítunk – emlékezni segítünk. Itt nincs kényszer. Nincs kész forgatókönyv. Van viszont őszinte figyelem, mély kapcsolódás, és egy olyan tér, ahol az egész-séged újra emlékezni kezd saját magára. Ez a tér egyszerre: belső mozdulat, amely önmagából indul, nonduális jelenlét, amely nem választ el, hanem összekapcsol, test, érzés, lélek finom újrarendeződése.

Ahol a keresés elcsitul

A FlowOrigo minden formája – legyen az az INORA, a belső forrás ébresztő önismereti utazás; a nonduális szemléletű egyéni lélekállítás vagy családállítás; a csoportos állítás élő mezője; vagy egy elvonulás, workshop, közös, megtartott térben – ugyanazt szolgálja: hogy hazatalálj magadhoz. Ez nem út a jövőbe. Ez visszatérés abba a jelenbe, ahol minden, amit kerestél, már most is ott van.

Hol és hogyan kapcsolódhatunk?

A FlowOrigo tereiben egyéni és csoportos formában is kapcsolódhatsz – finoman, személyesen, vagy épp a saját otthonod csendjéből, online. Itt nem a forma a lényeg – hanem a tér, amit együtt tartunk. Ahol a jelenlét az, ami gyógyít, és a figyelem az, ami hazavezet. Az online tér ugyanúgy működik: nem a távolság számít, hanem a jelenlét minősége.

A folyamatok elérhetők:

Magyarországon, elsősorban a Bakonyban, a Balaton-felvidéken, és a természet csendes zugait kedvelő helyeken,
Ausztriában, Salzburg környékén, hegyekkel ölelt, bensőséges terekben,
és bárhol, ahol a belső figyelemnek helyet tudunk adni – akár csapatépítések, meghívásra szervezett napok vagy egyedi események keretében is.

Ha egy részed halkan azt mondja: igen…

…akkor talán nem véletlenül vagy itt. Nem kell semmit siettetni. Maradhatsz, nézelődhetsz, visszatérhetsz.

Amikor megérik benned a mozdulat – én itt vagyok.

Letta – FlowOrigo

Keress bátran

Vélemények

★★★★★

„Azt hittem, csak pihenni megyek…” Egy elvonulás, ami nem kívül, hanem belül mozdított meg. Nem tudom, pontosan mit kerestem, amikor jelentkeztem az elvonulásra. Talán egy kis csendre vágytam. Talán pihenni akartam. Talán csak valahova tartozni, legalább néhány napra. De amit ott kaptam, arra semmilyen előzetes várakozásom nem készített fel. Ez nem egy szokványos elvonulás volt. Nem egy „wellness a léleknek”. És nem is egy „intenzív önfejlesztés”. Ez egy hazatérés volt. Oda, ahol végre senkinek nem kellett lennem – csak önmagamnak.

K.Aliz

Egy tér, ami nem követel – csak tart. Az első, ami megérintett, az a tér volt. Nem a hely – hanem az a tér, amit ő, Letta tartott. Puha, mély, erős, ítéletmentes. Ott nem kellett elmesélnem az életemet ahhoz, hogy jelen lehessek. Leülhettem úgy, hogy fájt. Leülhettem úgy, hogy nem tudtam, mi fáj. És nem volt baj. Valahogy mindenki úgy volt jelen, ahogy épp tudott. Ez már önmagában gyógyító volt.

J.-né K. Ivett

Találkozás azzal, amit nem akartam látni. Nem volt könnyű. Volt sírás. Volt ellenállás. Volt pillanat, amikor ki akartam sétálni a körből. De valahogy valaki mindig ott volt, hogy csak annyit mondjon: „Ez is része. Maradhat.” És én maradtam. És aztán megtörtént valami, amit nem tudok megmagyarázni. Megláttam magam. Nem azt, akit mutatok. Nem azt, akit játszom. Hanem azt a részemet, aki mindig ott volt – csak el kellett takarnia magát, hogy túléljen. És amikor rá mertem nézni – nem bántott. Megölelt. Valami ilyesmi az a transzformáció? Köszönöm. köszönöm..

K. Petra

A csend, ami nem üres, hanem tele van élettel. Az elvonulás alatt volt sok csend. De ez a csend nem a semmi volt, hanem egyfajta mély, eleven jelenlét.
Olyan, amit otthon nem lehet begyakorolni. Hisztiztem, hőzöngtem először. belül Majd végre megfogott. mert…. Ez a csend figyelt.Engem (is) És én is megtanultam figyelni – nem csak a többiekre, hanem magamra is. Eddig még soha nem figyeltem igazán se másra, se magamra…pedig önző voltam. Most csak figyelni tudtam. A testemre. Az érzéseimre. Arra a belső hangra, amit már régen elnémítottam. És valahogy ez a figyelem visszahozott az életembe.

M. Marci

A valódi gyógyulás nem hangos – csak igaz. A legnagyobb változás bennem a közös munkában nem valami hangos felismerés volt. Pedig ilyen elvárással érkeztem a INORA-ba. Nem „aha-élmény”. Hanem egy mély tudás: nem kell mást csinálnom, csak jelen lenni. Nehezen adtam meg magam, aztán csak belecsöppentem a Forrásba. S azóta is újra és újra visszakapcsolódhatok abba, amibe mindig is vagyok…az Itt és Most-ba. És ebben a jelenlétben valahogy a fájdalom megpihen, a minta kilazul, és a múlt már nem húz vissza ugyanúgy. Nem lettem „kész”. Nem oldottam meg „mindent”. De valami elmozdult. És azóta is mozdul – csendben, halkan, igazán. Ezért hálás vagyok…és ahogy érik bennem, újra beköszönök.

N. Juli

Mire volt jó ez az elvonulás? A férjem amikor hazaértem ezzel a kérdéssel fogadott. Mondtam neki, hogy igazán nem jó semmire – ha „javítani” akarsz magadon. De ha hazatalálni akarok, ha valóban jelen lenni, ha meghallani, amit eddig elfojtottam, ha megérteni, hogy nem vagyok hibás, csak „ember”, nő, asszoy…és ez így van jól, akkor ez az elvonulás az enyém. Miért? Mert már nem fogom ugyanazként folytatni, ahogy elkezdtem. Nem is kell. Mert valami bennem már tudja, hogy ki vagyok, mit keresek. Csak eddig nem volt tér, ahol megszólalhattam volna. Itt pedig meg tudok szólalni. És ez minden változás kezdete. Kell ennél több, másabb? Hála

P.Kata

Gyakori kérdések – belülről nézve

Egyetlen út van: visszatérni önmagunkhoz

Ez működik online is?

Igen. A tér nem helyhez kötött – a jelenléted az, ami megtart. Akár a saját otthonod csendjéből, akár élő találkozásban kapcsolódunk, a mélység ugyanaz lehet.

Mi van, ha nem tudom pontosan, mi bánt?

Nem baj. Nem kell tudnod. A lélek emlékezik, még ha a tudatos részed nem is látja még világosan. Itt nem a válaszok keresése a lényeg – hanem az, hogy együtt legyünk azzal, ami épp most van.

Mi történik egy ilyen alkalmon?

Megérkezünk. Csend születik. Tér nyílik. A figyelem pedig finoman mozdítja azt, ami szeretne megmozdulni benned.

Ez most terápia vagy valami más?

Inkább tér, mint módszer. Inkább emlékezés, mint megoldás. Egy kapcsolódás, ahol nem történni kell valaminek – de mégis történhet minden.

Mi van, ha félek?

A félelem is meghívást kaphat. Nem kell bátrabbnak lenned annál, mint aki most vagy. Ez a tér elbírja. És te is el fogod bírni – mert nem leszel egyedül benne.

Ha csak suttog a hívás, az is elég.

Nem kell tudnod, pontosan mi fáj. Nem kell „készen lenned”. Elég, ha érzed, hogy valami hív. A többi történhet itt.

„Nem kell tudnod, merre indulj. Elég, ha elcsendesedsz, és hallod, hogy lépsz.”

Következő lépésed lehet:

Időpontot kérek egyéni ülésre
Megnézem a csoportos alkalmakat
Beszélgessünk – vedd fel velem a kapcsolatot