🔥 LIFE – Átkelés a tű fokán

Tanuságtétel  arról, amikor a másik hazatalál

Ő megy befelé –

én mellette tanulom lassan nem félni a mélyet.

A férjem nem vezetett.
Nem szólt, hogy jön a fordulat.
Nem tanított.
Nem kért segítséget.

Csak levetkőzött előttem.
Lassan, méltósággal, csendben.
És én csak néztem, ahogy összeomlik minden, amit ismertem róla.

És közben valami bennem is dőlni kezdett.

Nem én tartottam őt.

A Lét tartott minket.

Sokáig azt hittem, én segítek neki.
Hogy az én szeretetem lesz a híd a másik partra.
Hogy nekem van dolgom vele.
Dolgom helyette.

Aztán rájöttem:
ő járja a saját útját.
És én… csak engedélyt kaptam, hogy ott lehetek.
Csendben.
A háttérben.
Eltűnve.

Nem voltam világítótorony.

Nem voltam szikla.
Nem voltam stabil pont.

Voltam zuhant, vádolt, menekült, visszahúzódott, elbújt, túl sok, túl kevés.

És ő ment tovább.

És én akkor kezdtem el megérteni valamit abból,
amit eddig csak mondtam:
szeretet.

Nem a megtartani akarás,
nem a gyógyítás,
nem a „majd én segítek”.

Hanem a nem-akaráson túli jelenlét.
Amikor már nem akarok semmit.
Csak ott vagyok.
És az is sok. Néha túlságosan sok.
De ez volt minden, amit adni tudtam:
egy nem-tudás, egy figyelem, egy csend.

És egyszer csak azt vettem észre:

Hogy az ő mozdulásai az én mozdulásaim is.
Hogy amit benne láttam átalakulni, az bennem is feloldódik.
Szétmállik minden forma, minden szerep.
És már nem akarok lenni semmi.

Nem kell áttörés.
Nem kell bizonyosság.
Csak csend.

És ebben a csendben
már nincs külön én,
nincs külön másik.

Nincs külön történet.

Talán most értem meg igazán:

nem volt tanítás.
Nem volt gyógyulás.
Nem volt technika.

Csak az a tér, ahol nem történik semmi,
és mégis minden hazatalál.

Talán felnőttem

De nem ahhoz, hogy másokat vezessem.
Hanem ahhoz, hogy már ne akarjak vezetni.

Talán megérett bennem valami.
Nem tudás. Nem tapasztalat. Nem módszer.
Egy jelenlét, ami már nem kíván változtatni.

És mégis:
amikor valaki ebben a térben megpihen,
valami emlékezik.

Nem én tartok meg másokat.

És nem én segítek.
Csak hagyom, hogy az, ami mindig is tartott,
most is elég legyen.

Ez a legtöbb.
Ez a legkevesebb.
Ez az, ami van.

Letta
FlowOrigo – Egy tér, ahol nem kell többé keresni