Belső integráció
Szárnysegéd program
REGGELI MEDITÁCIÓ Lettával– „A Nap bennem kel fel”
(Időtartam: kb. 10 perc, ajánlott háttér: halk madárcsicsergés, lágy zene)
Ülj vagy feküdj kényelmesen, csukd be a szemed.
Ez a reggel most más.
Nem kell rohannod bele a napba.
Először csak legyél itt. Magaddal.
Figyeld meg, ahogy lélegzel…
Semmit nem kell tenned.
A levegő jön… és megy.
Mint a tenger: belégzés – kilégzés.
Élet – élet – élet.
Most hozd figyelmedet a testedre.
Érzed, hogy élsz?
Érzed, hogy a tested nem tárgy, hanem mező?
Érzések, emlékek, lehetőségek élő tere.
Most képzeld el, hogy a tested belsejében, valahol a mellkasod közepén
felkel egy nap.
Nem egy külső Nap – hanem a belső Napod.
Sugárzik, de nem éget.
Melegít, de nem követel.
Ébreszt, de nem nyomaszt.
Ez a fény te vagy.
Képzeld el, ahogy ez a fény finoman elindul.
Megvilágítja a szívedet…
aztán tovább terjed a karjaidba…
a torkodba…
a gerincedbe…
a lábaidba…
és végül az egész testedben ott van.
Mintha belülről világítanál.
Most hozd be ezt a szándékot:
„Ma úgy vagyok jelen, mint aki már megérkezett.
Nem keresek.
Csak engedem, hogy az Élet megtörténjen bennem.”
Figyelj néhány lélegzetvételnyi ideig erre a térre…
Nincs cél.
Nincs terv.
Csak jelenlét van.
Ez a valódi indulás.
Ha készen állsz, lassan mozdítsd meg a kezed, lábad…
És hagyd, hogy ez a belső fény elkísérjen egész nap.
ESTI MEDITÁCIÓ – „Elengedés a térbe”
(Időtartam: kb. 12–15 perc, ajánlott háttér: halk zene, szélhang, esetleg gong)
Feküdj vagy ülj le kényelmesen.
Nem kell semmit elrendezned már.
Ez a nap megvolt.
Ahogy volt – úgy volt elég.
Figyeld meg, ahogy a tested most milyen.
Nem akar mást – csak megpihenni.
Engedd ezt meg neki.
Figyeld a légzésedet…
Finoman követed – nem irányítod.
Belégzés… kilégzés…
Mintha minden kilégzéssel kiengednél valamit.
Egy történetet. Egy mondatot. Egy gondolatot.
A nap súlyát.
Most képzeld el, hogy a tested alá egy puha mező terül.
Nem az ágy, nem a padló – hanem a tér.
A megtartó, csendes tér.
Ami mindig ott van, akkor is, ha nem figyelsz rá.
Engedd bele magad ebbe a térbe.
Lábujjad… térded… medencéd…
Hasad, mellkasod, vállaid…
Fejed… minden gondolatoddal együtt.
Ez a tér nem követel semmit.
Nem kérdez.
Csak tart.
Most figyeld meg: van-e benned bármi, amit még cipelsz ma estéről?
Egy mondat, amit hallottál? Egy elvárás? Egy „meg kellett volna”?
És ha van – csak engedd, hogy beleolvadjon ebbe a térbe.
Nem kell megoldanod.
Nem kell rendbe tenni.
Csak engedd el.
Most ismételd csendben magadban:
„A mai nap már elvégeztetett. Nem kell többet tennem.
A csend hazavisz.”
Pihenj még ebben a térben…
Érezd, ahogy a tested is megnyugszik…
És minden sejtje emlékezik:
Te nem a nap eseményei vagy.
Te az vagy, aki megtartja őket.
Az a mély, változatlan tér.
Ha elalszol, úgy van jól.
Ha még egy kicsit maradsz, csak figyeld a csendet.
Letta – FlowOrigo
Múlt, test, szabadság
Minden történet, amelyet a család és az élet hordoz, egy láthatatlan fonálként kapcsolódik a jelenünkhöz. De amint felismerjük ezeket a fonalakat, el is engedhetjük őket. A múlt csak addig hat ránk, amíg el nem ismerjük. A test csak addig őrzi a fájdalmat, amíg a lélek nem talál békére. Ha a tested beszélne, mit mondana? Ha az életed mintái megszólalnának, mit üzenének neked?
Talán itt az idő meghallani őket.