A végső felismerés – emlékezni arra, aki vagy

Nem kell több válasz – csak emlékezni arra, aki vagy

Miért keresünk?
Miért újra és újra ugyanaz a kérdés?
Miért annyi belső munka, annyi feltárás, annyi könnycseppbe rejtett felismerés?

Talán csak azért, mert elfelejtettük, kik vagyunk.

Valahol, az idő előtt – mielőtt nevet kaptunk, szerepet tanultunk, megfelelni próbáltunk –,
már ott voltunk. Egészként. Tisztán. Szabadon.

De ahogy telt az idő,
rárakódtak történetek. Hiedelmek. Családi minták.
Kimondatlan fájdalmak, örökölt terhek,
és egy belső hang, ami egyre halkabban suttogta: „Ez nem Te vagy.”

És mi elkezdtük keresni magunkat – a világban, másokban, könyvekben, utazásokban, módszerekben.
De a válasz sosem volt ott.

Mert a válasz Te vagy.

🌿 A nondualitás – nem tanítás, hanem igazság

A nondualitás nem vallás, nem technika, nem út, amin végig kell menned.
Hanem az, ami sosem volt távol.

Az, hogy soha nem voltunk elkülönülve.
Nem létezik külön „én”, külön „másik”, külön „probléma” vagy „megoldás”.
Csak az élet van – önmagát kibontva, táncolva, mozdulva.
Mindig is így volt. Csak mi elfelejtettük nézni.

És ahhoz, hogy újra meglássuk, nem több tudásra, hanem kevesebb védelemre van szükség.
Nem elérni kell valamit – hanem lebontani azt, ami takarja.

🌀 A fátylak, amelyeket szeretettel tehetünk le

Mi takarja a fényt?

– A család mintái
– Az öröklött sorsok
– A testünkbe írt történetek
– Az érzések, amelyeket elfojtottunk
– A hiedelmek, amelyeket túl sokáig hittünk igaznak

Ezek nem hibák.
Csak fátylak –
amelyek elrejtik azt, amit mindig is tudtál.

És amikor hajlandó vagy belenézni ezekbe a rétegekbe –
nem ítélkezve, nem menekülve, csak jelenlétben –
valami megmozdul.
És a múlt elkezd letenni önmagát.

🌸 A pillanat, amikor minden elcsendesül

Amikor a múlt elenged,
a test fellélegzik,
a lélek végre visszatér a saját terébe.

Ez nem drámai. Nem hangos.
De mélyen igaz.
És ebben az igazságban már nincs keresés.

Már nem kell megfelelni.
Nem kell tudni.
Nem kell elérni semmit.

Csak jelen lenni.
És ez a jelenlét – már maga a gyógyulás.

🌟 Nem marad más…

Nem marad más,
csak a tiszta jelenlét,
amely nem kérdez, nem követel, csak tart.

Nem marad más,
csak az Élet – önmagát ragyogva.
És Te – benne. Vele. Mint ő maga.

Ez a végső felismerés.
Nem új. Nem külső. Nem jövőbeli.
Mindig is itt volt. Benned. Most.

Ha most csend van benned,
ha érzed, hogy ez a tér hív,
akkor már meg is érkeztél.
Nem kívül – hanem igazán haza.

Letta – FlowOrigo