Szerző: floworigo@gmail.com | 2025 jún 18 | Blog
A lélek mélységei, a belső gyógyulás és a tiszta jelenlét valósága
Vannak utak, amelyeket csendben járunk.
Nem látják kívülről – belül mozdul.
A kérdéseink, elakadásaink, vágyaink nem másoktól jönnek.
Valami bennünk hív – finoman, szinte hangtalanul.
És az élet – vagy a Lét – mindig válaszol.
Nem úgy, ahogy várnánk. De pontosan akkor, amikor készen vagyunk látni.
És néha elérkezik egy pont.
Amikor az út túl éleset kanyarodik.
Amikor már nem tudjuk egyedül vinni azt, amit régóta csendben cipeltünk.
Ilyenkor nem gyengeség segítséget kérni.
Ilyenkor elég egy jelenlét – tiszta, szerető, ítéletmentes –,
amelyben a lélek végre megpihenhet.
A Forrás, ami nem kívül van
Van egy tér.
Nem lehet elérni, mert sosem voltál kívül.
Ez a tér nem a jövő ígérete, nem a múlt feldolgozása.
Ez a tér maga az, aki Te vagy.
Egy állapot, ahol minden kérdés csenddé válik.
Ahol nincs szükség válaszokra.
Ahol nincs „jobb én”, csak a valódi jelenlét.
Sokan nevezik forrásnak. Mások mezőnek.
Hívhatjuk nondualitásnak is – de a név nem fontos.
Ez a tér minden név előtt létezik.
Benned.
A nondualitás – a keresés vége
A nondualitás nem filozófia. Nem rendszer.
Nem arról szól, hogy hogyan „legyünk jobbak”.
Hanem arról, hogy észrevegyük:
már most is azok vagyunk, akiket keresünk.
Nincs különálló én.
Nincs másik.
Nincs út és cél.
Csak a végtelen, érintetlen jelenlét, amely mindent áthat – és mégis csendes.
És mégis: a múlt lenyomatai, a családi minták, a testbe írt emlékek néha eltakarják ezt az igazságot.
Ezért van szükség figyelemre.
Nem azért, hogy „megjavítsuk” magunkat.
Hanem hogy emlékezzünk arra, akik valójában vagyunk.
A mélység, ami sosem mozdul
A hullám formája születik és eltűnik –
de a víz maga változatlan.
Így vagy Te is.
A gondolatok jönnek és mennek.
A történetek változnak.
Az érzelmek átfolynak.
De a tiszta tudatosság – aki vagy – mindig itt van.
Nem kell megértened.
Nem kell bizonyítanod.
Csak engedned, hogy az, aki figyel benned – végre láthatóvá váljon.
És abban a pillanatban,
amikor nem akarsz többé elérni semmit –
valami mély béke születik.
Ez vagy Te. Ez voltál mindig is.
Itt vagy. Itthon.
Ez az út nem kívül kezdődik.
És nem máshoz vezet.
Ez az út önmagadhoz vezet vissza.
Nem keresés – hanem emlékezés.
Nem változás – hanem felébredés.
És ha most szólít,
ha mozdul valami benned –
a tér már nyitva van.
A hazatérés nem lépéseken múlik.
Csak azon, hogy végre megállsz – és figyelsz.
Letta – FlowOrigo
Szerző: floworigo@gmail.com | 2025 jún 18 | Blog
A TÉR máshonnan– Ahol minden már jelen van
A nondualitás szerint a TÉR nem valami, amit létre kell hozni.
Nem cél, amit el kell érni.
Ez a tér már most is itt van – benned, körülötted, mint a tiszta jelenlét önmaga.
Nem választ el, hanem összeköt.
Nem üres, hanem élettel teli, intelligens mező, amelyben minden kapcsolat, emlék, sors és lehetőség már jelen van – anélkül, hogy keresni kellene.
A TÉR nem cselekszik, nem akar, nem dönt.
Csak tart.
És ebben a tartásban – megmutatkozik az igazság.
Ami eddig takarva volt, az megmutatja magát.
És ami láthatóvá válik, az már nem fáj úgy.
Ez a tér vagy Te.
A csend, ami figyel. A jelenlét, ami nem ítél.
Nem kell tudnod, mit tegyél –
csak maradj jelen.
A mozdulat már benned él.
Szerző: floworigo@gmail.com | 2025 jún 16 | Blog
Van egy régi mintád. Lehet, hogy önbizalomhiányként jelenik meg.
Nem mered megmutatni magad. Visszahúzódsz, ha szólni kéne. Azt érzed: „nem vagyok elég jó”, „nem számítok”.
Ismerős?
Ez a minta nem most született.
Valószínűleg gyerekkorodból hozod – egy helyzetből, ahol nem láttak igazán. Nem értettek. Nem volt tér arra, aki te vagy. És az a pici belső hang, amit akkor el kellett nyomni, ma is szól… csak már felnőttként hallgatod el.
A legtöbbször ezt a sémát újra és újra „használjuk” – belelépünk, eljátsszuk, harcolunk vele vagy menekülünk előle.
De mi lenne, ha most másképp tennél?
Ha nem akarnád megváltoztatni.
Csak beleülnél.
Vele maradnál.
Ránéznél szeretettel.
Nem elemző elmével, hanem nyitott figyelemmel.
Ebben rejlik a változás. Nem a harcban – hanem a megengedésben.
A lélekállítás, a belső nézőpontváltás, és a nonduális jelenlét abban segít, hogy ne cseréljük le a mintát, hanem túllássunk rajta.
És ebben a túllátásban valami új születik: kapcsolódás önmagadhoz, ott, ahol eddig csak a minta szólt.
Ha itt tartasz, ha felismerések jönnek…
itt a tér, ahol mélység van, csend van, és nincs elvárás.
Várlak szeretettel, ha tovább mennél ezen az úton.
🌿
#önismeret #belsőutazás #lélekállítás #régiMinták #önbizalom #nondualitás #FlowOrigo #INORA, #családálládállítás #érzelmi oldás
Szerző: floworigo@gmail.com | 2025 jún 16 | Blog
A nonduális lélek- és családállítás láthatatlan alapja
Van egy tér.
Nem a fizikai szoba, ahol az állítás zajlik.
Nem a padló, a székek vagy a bábuk.
Hanem egy belső valóság, amelyben minden lehetséges.
Ez a tér nem teremthető – mert már most is itt van.
Csak észre kell venni.
Ez a TÉR az, ahol a rendszer megmutatja önmagát.
Ahol a történetek mögötti rend, a ki nem mondott érzések,
a generációkon át hordozott sorsok
végre láthatóvá válnak – anélkül, hogy keresnénk őket.
🔹 Mi ez a TÉR?
A TÉR – a nonduális megközelítés szerint – nem elválaszt, hanem összeköt.
Nem passzív háttér, hanem élő jelenlét.
Nem valami, amit mi hozunk létre,
hanem egy már létező mező, amelyben minden kapcsolat, emlék, fájdalom, szeretet és hűség egyszerre jelen van.
Amikor belépünk egy lélekállításba, nem „csinálunk” semmit.
Engedjük, hogy az történjen, ami mindig is ott volt – csak nem láttuk.
Ez a tér olyan, mint egy tükröző tó:
csak ha lecsendesedik a felszín,
láthatóvá válik a mélység.
🔹 A tér, mint információhordozó mező
A családi és kollektív mező olyan, mintha egy élő, intelligens emlékezet lenne.
Nemcsak a személyes életünket tartalmazza,
hanem a kapcsolódásainkat, elakadásainkat, sőt a múlt generációk lenyomatait is.
Ez a tér nem ítél, nem javít, nem akar.
Csak megmutat.
És ami megmutatkozik, az már nem tud a tudattalanban maradni.
A látás, az elfogadás, a jelenlét önmagában gyógyít.
🔹 A nonduális figyelem ebben a térben
A nondualitás nem tanítás, hanem állapot.
Egy figyelem, amely nem avatkozik be,
nem választja szét „jónak” és „rossznak”,
csak van.
Ebben a jelenlétben a rendszer elkezd újrarendeződni.
Mert nem kell többé harcolni, javítani, elérni –
csak engedni, hogy minden a helyére essen.
A tér nem megold –
hanem emlékeztet.
🔹 A térhez való viszony: nem kontroll, hanem bizalom
Sokan szeretnék „jól csinálni” az állítást.
Jól kérdezni. Jól látni. Jól mozdulni.
De a tér nem igényel semmit.
A tér nem tesztel –
csak tart.
Ez a tartás az, ahol a lélek megérkezik.
Ahol a mélyen elrejtett részeink végre felszusszanhatnak:
„Látnak engem. Végre van helyem.”
🔹 Tér önmagadban – túl a mintákon
A legtöbb belső sémánk – legyen az önbizalomhiány, megfelelési kényszer vagy visszahúzódás – azért él bennünk, mert nem kapott teret.
Valamikor, valahol nem volt szabad lenni,
és az a rész azóta is vár.
Nem megoldásra – hanem figyelemre.
A lélekállítás tere nem lecseréli a mintát –
hanem segít túllátni rajta.
És ebben a túllátásban valami új születik:
kapcsolódás önmagadhoz, ott, ahol eddig csak a minta szólt.
🌿 Ahol minden megtartható – ott minden megmozdul
Ez a tér nem csak az állítás pillanataiban létezik.
Ez a tér Te magad vagy.
Ahol nem kell másnak lenned.
Ahol nincs elvárás.
Ahol a jelenléted elég –
és a csend már beszél.Ha ezt hívásként érzed,
itt a tér.
Itt vagyok.
Letta – FlowOrigo
Szerző: floworigo@gmail.com | 2025 jún 16 | LIFE Blog Nondualitás
Azt hittem, telik.
Hogy jön, múlik, elsodor.
Hogy sietni kell, lemaradhatok,
hogy van előbb, aztán, késő.
Azt hittem, van időm.
Vagy épp azt, hogy nincs elég.
Aztán valami történt.
Nem kívül – belül.
Nem gyorsan – egyszerre.
És minden megállt.
Rájöttem:
az idő nincs.
Nem azért, mert nincs elég belőle.
Nem azért, mert rosszul kezelem.
Hanem mert egyszerűen nem létezik.
Csak én létezem.
A tudat, a figyelem, a most.
És ebben a mostban
minden megtörténik – idő nélkül.
Néha még elhiszem, hogy haladok.
Hogy még nem tartok ott.
Hogy „majd egyszer”
békébb leszek, tisztább, csendesebb.
De amikor tényleg megállok,
amikor nem akarok semmit,
amikor csak figyelek – már nincs hova menni.
Mert itt van minden.
A pillanat nem egy pont az időben –
hanem minden, ami valaha volt és lehetne.
Az idő érzése akkor jön,
amikor valakiként próbálok élni.
Amikor történetet mesélek magamnak:
honnan jövök, hová tartok,
mi történt velem, mi vár még rám.
De amikor nem vagyok senki,
amikor nem akarok lenni,
csak engedem, hogy legyek,
akkor eltűnik minden távolság.
És akkor eltűnik az idő is.
Nem kell sietnem.
Nem kell várnom.
Nem kell „érnem” valamit.
Mert már most vagyok.
Mert csak most vagyok.
És ebben a mostban
soha nem történik semmi –
de mégis minden itt van.
Egy ideje nem számolom a napokat.
Nem érdekel a dátum.
Nem kérdezem, mennyi idő telt el.
Mert nincs, ami elteljen.
Nincs, ami jöjjön.
Nincs, ami késik.
És ez nem elvesz tőlem valamit.
Hanem visszaad mindent.
Most már tudom:
nem az idő halad –
hanem csak én figyeltem másra.
Most visszanézek.
És minden pontosan ott van,
ahol mindig is volt.
Letta
FlowOrigo – LIFE blog, tizedik csend
📩 Ha fáradt vagy az időtől, és szeretnél megállni – ne várj. Nem kell rá idő. Csak egyetlen pillanat: a most. És te már ott vagy.
