HARMÓNIA – A hazatalálás ösvénye

A lélek mélységei, a belső gyógyulás és a tiszta jelenlét valósága

Vannak utak, amelyeket csendben járunk.
Nem látják kívülről – belül mozdul.
A kérdéseink, elakadásaink, vágyaink nem másoktól jönnek.
Valami bennünk hív – finoman, szinte hangtalanul.
És az élet – vagy a Lét – mindig válaszol.
Nem úgy, ahogy várnánk. De pontosan akkor, amikor készen vagyunk látni.

És néha elérkezik egy pont.
Amikor az út túl éleset kanyarodik.
Amikor már nem tudjuk egyedül vinni azt, amit régóta csendben cipeltünk.
Ilyenkor nem gyengeség segítséget kérni.
Ilyenkor elég egy jelenlét – tiszta, szerető, ítéletmentes –,
amelyben a lélek végre megpihenhet.

A Forrás, ami nem kívül van

Van egy tér.
Nem lehet elérni, mert sosem voltál kívül.
Ez a tér nem a jövő ígérete, nem a múlt feldolgozása.
Ez a tér maga az, aki Te vagy.

Egy állapot, ahol minden kérdés csenddé válik.
Ahol nincs szükség válaszokra.
Ahol nincs „jobb én”, csak a valódi jelenlét.
Sokan nevezik forrásnak. Mások mezőnek.
Hívhatjuk nondualitásnak is – de a név nem fontos.
Ez a tér minden név előtt létezik.
Benned.

A nondualitás – a keresés vége

A nondualitás nem filozófia. Nem rendszer.
Nem arról szól, hogy hogyan „legyünk jobbak”.
Hanem arról, hogy észrevegyük:
már most is azok vagyunk, akiket keresünk.

Nincs különálló én.
Nincs másik.
Nincs út és cél.
Csak a végtelen, érintetlen jelenlét, amely mindent áthat – és mégis csendes.

És mégis: a múlt lenyomatai, a családi minták, a testbe írt emlékek néha eltakarják ezt az igazságot.
Ezért van szükség figyelemre.
Nem azért, hogy „megjavítsuk” magunkat.
Hanem hogy emlékezzünk arra, akik valójában vagyunk.

A mélység, ami sosem mozdul

A hullám formája születik és eltűnik –
de a víz maga változatlan.
Így vagy Te is.

A gondolatok jönnek és mennek.
A történetek változnak.
Az érzelmek átfolynak.
De a tiszta tudatosság – aki vagy – mindig itt van.

Nem kell megértened.
Nem kell bizonyítanod.
Csak engedned, hogy az, aki figyel benned – végre láthatóvá váljon.

És abban a pillanatban,
amikor nem akarsz többé elérni semmit –
valami mély béke születik.
Ez vagy Te. Ez voltál mindig is.

Itt vagy. Itthon.

Ez az út nem kívül kezdődik.
És nem máshoz vezet.
Ez az út önmagadhoz vezet vissza.
Nem keresés – hanem emlékezés.
Nem változás – hanem felébredés.

És ha most szólít,
ha mozdul valami benned –
a tér már nyitva van.

A hazatérés nem lépéseken múlik.
Csak azon, hogy végre megállsz – és figyelsz.

Letta – FlowOrigo