(Időtartam: kb. 10 perc, ajánlott háttér: halk madárcsicsergés, lágy zene)
Ülj vagy feküdj kényelmesen, csukd be a szemed.
Ez a reggel most más.
Nem kell rohannod bele a napba.
Először csak legyél itt. Magaddal.
Figyeld meg, ahogy lélegzel…
Semmit nem kell tenned.
A levegő jön… és megy.
Mint a tenger: belégzés – kilégzés.
Élet – élet – élet.
Most hozd figyelmedet a testedre.
Érzed, hogy élsz?
Érzed, hogy a tested nem tárgy, hanem mező?
Érzések, emlékek, lehetőségek élő tere.
Most képzeld el, hogy a tested belsejében, valahol a mellkasod közepén
felkel egy nap.
Nem egy külső Nap – hanem a belső Napod.
Sugárzik, de nem éget.
Melegít, de nem követel.
Ébreszt, de nem nyomaszt.
Ez a fény te vagy.
Képzeld el, ahogy ez a fény finoman elindul.
Megvilágítja a szívedet…
aztán tovább terjed a karjaidba…
a torkodba…
a gerincedbe…
a lábaidba…
és végül az egész testedben ott van.
Mintha belülről világítanál.
Most hozd be ezt a szándékot:
„Ma úgy vagyok jelen, mint aki már megérkezett.
Nem keresek.
Csak engedem, hogy az Élet megtörténjen bennem.”
Figyelj néhány lélegzetvételnyi ideig erre a térre…
Nincs cél.
Nincs terv.
Csak jelenlét van.
Ez a valódi indulás.
Ha készen állsz, lassan mozdítsd meg a kezed, lábad…
És hagyd, hogy ez a belső fény elkísérjen egész nap.